Vanek úr Párizsban

"Sába Királyn?je az asztalnál ült, és borotválkozott. De szokott káromkodni és pipázni is, ami királyn?knél igazán ritkaság. Káromkodásra feltétlenül okot szolgáltatott a zsilettje. Ugyanis ez az egyetlen fegyver a világon, amely akkor veszélyes igazán, amikor elkopott az éle. Ilyenkor roncsolja, töri a b?rt, mindössze a sz?r iránt nyilvánít némi kíméletet. A fentiek után bizonyára minden olvasó el?tt kétségtelen, hogy Sába Királyn?je férfi. Hogyan lehet egy királyn? férfi? Mondjuk, ha úgy hívják, hogy Sába István, és a Sába név eszébe juttatja csúfolódó ismer?seinek a róla elnevezett királyn?t. Err?l az ókori hölgyr?l még La Grenelle er?djében is hallottak. Sábának nem kellett volna a csúfolódást t?rnie, mert mindenki tudta, hogy tavaly Marokkóban megverte a kantinost, akit el?tte még soha senki nem tudott megverni, csak az Úristen, mert a fél szemére hályogossá tette. Sába tehát alaposan rácáfolt a csúfnevére. Azonban kerülte a kötekedést, és egy gúnynév miatt nem mászott bajtársai képére. Valaha Sába István a kecskeméti színtársulattól érkezett egyenesen Brestbe, anélkül, hogy a Vízkereszt cím? el?adást lemondta volna. Színész volt. Nagy csontú, mély hangú, jó kiállású fiatalember. Valamikor nagy jöv?t jósoltak neki a pályáján. És most itt ül az idegenlégió egyik hely?rségében, a legénységi hálóterem hosszú asztala mellett, ahol néhányán borotválkoznak. Reggel bizottság érkezett Marokkóból Collidon kapitány vezetésével, hogy vizsgálatot tartson a tragikusan elhunyt Bradieux nev? közlegény ügyében. Ezért borotválkozott Sába. ? is tanú, és még hárman."