A magad útja

Az alapgondolat, hogy egy új élethez New York remek választás, vagy hogy minél messzebb Mordortól - már nem emlékszem, - igaz volt ugyan, de ahogy Vincent Vega fogalmazott a Ponyvaregény cím? alapm?ben, az apró különbségek itt hamar átjöttek. Na azok! Nem, most 2019-ben, 5 évvel kés?bb sincs kolbászból a kerítés, és munka sincs, csak ha nagyon akarod. Nem, nem könny?, és nem rövidek a napok sem. Szó szerint értsed: napi 12 óra, az itt teljesen oké, el?ször, hogy ne halj éhen, aztán, hogy meger?södj, végül meg azért, mert akarod vissza a régi életed. Meg vagy fizetve érte? Tudjuk, oké. De hogy az adóbevallásod egy applikáción magad is beadhatod? Emlékszem, mikor el?ször hívott a könyvel?m, 374$ fizetend?, oké mondom, hogyan? Jön a levél, írjad rá, amennyit épp akarsz ebb?l fizetni - kapaszkodsz? - aztán a maradékról megint küldenek, majd fizessed be. Fülig ért a szám az otthoni vállalkozó-dzsungelharcos múltammal. Aki járt ebben a cip?ben, bizonyára nagyra értékelne odahaza egy átlátható adórendszert, ami nem ellene, hanem mellette van… Mondom egyszer?bben azok kedvéért, akik nem vesz?dtek soha ezzel: itt nem bújik el a traffipax sarcolni az autóst. Itt kiáll, felkapcsolt lámpákkal, hogy lásd messzir?l! És lám: lassítanak, nincs speeding, nincs bünti. Ja, igen, viszont itt ez nem is el?re kalkulált tétel. Ide még annyit, hogy a rend?r respektje is abból fakad, hogy mindig segít, és nem dolga beszedni X bírságot.