Szigeti veszedelem

Az ?Obsidio Szigetiana, amelynek magyar címét – Szigeti veszedelem – Kazinczy Ferenc adta az eposz Az olvasónak címzett el?szava alapján, Zrínyi egyetlen, életében nyomtatásban megjelent kötetében látott napvilágot Bécsben 1651 szeptemberében a költ? lírai verseinek társaságában. A kötet az Adriai tengernek Syrenaia címet viseli. Az Adria, amely Magyar- és Horvátországot Itáliával köti össze, Zrínyi európai magyarságának jelképe. El?képei, mintái között nemcsak az el?szavában említett Homérosz és Vergilius, hanem a modern keresztény h?si eposz mintája és legmagasabb rend? alkotása, Torquato Tasso (1544-95) A megszabadított Jeruzsálem cím? h?skölteménye is szerepel, és hatottak rá az olasz barokk reprezentatív költ?jének, Giovan Battista Marinónak (1569-1625) lírai és kisepikai m?vei is, számos egyéb kisebb szerz?vel együtt, akiknek m?vét Zrínyi forrásként használta. Merített a magyar és külföldi történetírók m?veib?l, a törökellenes harcokat megénekl? délszláv h?si énekekb?l, a magyar históriás énekek hagyományából, Balassi Bálint és Rimay költészetéb?l, a reformáció gazdag bibliai és hitvitázó kultúrájából, Pázmány Péter nyelvi vívmányaiból. Vallási érzülete, amely határozottan elvetette, s?t kimondottan károsnak tartotta a vallási türelmetlenséget, mély istenhiten és bibliai kultúrán alapult; mindez egyéni és megrázó módon fonódott össze a költ? és politikus hazája iránti elkötelezettségével, korára, „az magyar romlásnak seculumjára" vonatkozó és egyre mélyül? h?si pesszimizmusával, magas rend? erkölcsiségével és személyes végzettudatával. Jelmondata is erre utal: Sors bona, nihil aliud – Jó szerencse, semmi más. Az ember minden dolgán lehet úr: erény, okosság, vagyon, rang, vitézség, hírnév legalább részben t?le függ, de a sors kiszámíthatatlan, szeszélyes, katasztrófával fenyegeti a legkiválóbbakat is.