B?n és b?nh?dés

Dosztojevszkij ?számára – írja Rosa Luxemburg, a forradalmár asszony – »kizökkent az id?«, amikor látta, hogy egyik ember megölheti a másikat. Nem lelheti békéjét, mert ismeri azt a felel?sséget, amely ezért a szörny?ségért valamennyiünket terhel. Aki csak egyszer is átélte az ? Raszkolnyikovját… az többé sohasem rejt?zhet el a maga csigaházacskájába, a filiszterség és az önhitt egoizmus tojáshéjába…" A B?n és b?nh?dés a mély és tiszta szellem?, de ellentmondásokkal küzd? s meghasonlott lelk? géniusz legzártabb, legm?vészibb gonddal szerkesztett alkotása. Talán ezzel magyarázható, hogy világszerte a B?n és b?nh?dés lett életm?ve legismertebb darabja. A páratlan lélekábrázolás, az emberi jellemek szuggesztív erej? rajza, a magával ragadó stílus, a mesteri kompozíció, a kapitalista nagyváros sikátorainak, piszkos bérkaszárnyáinak, fojtott leveg?j? odúinak szorongatóan hiteles képe az írásm?vészet halhatatlan alkotásai közé emeli m?vét. A „detektívregényb?l” így lesz klasszikus remek, minden id?k egyik legmegrázóbb lélekrajzregénye.