Bánk bán

Nem ?túlságosan gazdag drámairodalmunknak világirodalmi mércével mérve is kiemelked? csúcsa, szinte egyszeri csodája a Bánk bán. Az író által papírra vetett sorsok – dráma esetében – el?adás után kiáltanak. A m? bemutatása aztán visszahat az újabb alkotói szándékra és tettre. Ezért van, hogy a drámairodalom virágzása vagy éppen folytonossága a kor leveg?jén és problémáin túl a színházi világ és a közönség nélkül aligha képzelhet? el. Ahogy b? regénytermés olvasók nélkül nem lehetséges. Egy-egy m? igen, de a m?faj meghatározó jelenléte nem. Katona József (1791-1830), a kecskeméti takácsmester fia, a pesti jogi egyetemre fölkerülve a színházi világ vonzásába került. Nem a jogi pálya, a színpad, az írás volt számára els?dleges. Amikor évekkel kés?bb megkeseredve visszatért szül?városába, a hivatalnoki lét vált els?dlegessé: gyakorlatilag fölhagyott az irodalmi munkássággal. A színház szerelmese, mint egy drámai hós a némaságot választotta, hogy aztán korai, örök némaságával az utókorra testálja varázspálcáját, a magyar irodalom gyöngyszemét, a Bánk bánt. Az ismert, de igazán nem elismert Katona József írói nagysága csupán halála után hosszú évekkel vált egyértelm?vé. Kétségtelen, hogy f? m?véhez méltó és min?ségben hasonlatos alkotás nem került ki tolla alól. Ám számos, nem csupán az irodalmi és színházi élet szempontjából, hanem önnön írói világa és fejl?dése miatt is fontos m? alkotója, Igen sok, a korban divatos német darabot ültetett át magyarra; több mint tíz saját drámát írt. Katona minden sora összefüggésben van a Bánk bánnal. Olyan értelemben legalábbis, hogy minden m?ve mögött egy érdekes és súlyos személyiség rejlik. A drámafró nem tud önmagánál, személyisége lehet?ségénél súlyosabb alakot teremteni! Bánk tehát Katona és Katona Bánk.